Utánanéztem a naptáramban és kiderült, hogy 2009. január 31-én volt az első, hivatalos Kreatív Festő Klub összejövetelünk. Akkoriban hat felnőttel kezdtük meg az együttes munkát, jelenleg tizen járnak. Viszont a gyerek-csapatom létszáma mára már elérte a hetet. A foglalkozásokat a lakásomon tartom, családias légkörben.

Mikor megérkezik valaki, rögtön ihat-ehet, hogy kellő erőben kezdhessen neki az alkotásnak. Az az érdekes, hogy aki csatlakozik hozzánk, kivétel nélkül barátságos, kedves ember. Mindnyájunkat összeköt az a tudat, hogy tanulni, fejlődni szeretnénk. A tanítványok a festés, rajzolás területén, én pedig a tanításban. A Képzőművészeti Főiskolán ugyan megszereztem a tanári diplomámat, de a három gyerekem mellett nem akartam elhelyezkedni iskolában.

Rendszeresen kiállítok, két lányom is festő lett azóta (Osgyányi Sára és Róza), tavaly együtt is rendeztünk kiállítást. Mindig vonzott a tanításnak ez a szabad, gátlásokat feloldó módja, a kreatívitás kibontakoztatása. Úgy gondolom, hogy nagyon sok ember dédelgetett álma a festés. Sokszor más pályát választva, csak később jönnek rá arra, hogy van a tarsolyukban pár talentum, amivel egyszer majd el kell számolniuk. Talán már ott is lapulnak a festékek, ecsetek a fiókok mélyén, ott porosodik a vászon a szekrény háta mögött, és arra várnak, hogy egyszer kézbe vegyék őket végre.

Aki hasonló indíttatástól vezérelve bekopog hozzám, nálam önbizalomra, bátorságra tehet szert. Megtanulhatja a festészeti technikákat, trükköket, buktatókat, önállóan is tudja magát kontrollálni. Különösen boldoggá tesz az, hogy nagyon jó ,"bajtársi" hangulat alakult ki elég gyorsan. Az egymás segítése és bátorítása alapja a jó és vidám hangulatnak, a barátságok kialakulásának. Úgy érzem, hogy szükség van blogként is megjelenni és ezzel erősíteni az összetartozásunkat, örömöt okozni magunknak és másoknak.