Festőklubunk két esztendős fennállását megünneplendő, január utolsó szombatján összegyűltünk nálam egy kis közös festegetésre, beszélgetésre. Az érkezők kávé, frissen sült fánk és juhtúrós-sajtos rúd inspiratív támogatása mellett hangolódtak a közös alkotás megkezdésére...
Ez itt éppen nem a szalagos, hanem a csöröge...
Bemelegítésül nemezvirágokat készítettünk. Az utolsó simítások még váratnak magukra, észrevétlen szaladt el ugyanis a délelőtt, még mielőtt megszáradtak volna a fagolyókon nagy gonddal formázott tulipánfejek.
A képen látható, majdhogynem elkészült virág oroszlánrészét igazából Évi lánya készítette, még a hét elején...
A nemezelés után együttes erővel fogtunk a szekreter*készítésbe. A kezdeti tétova ecsetvonások után hamar belerázódott mindenki a feladatba. A lendületet persze egy idő után a közelgő ebéd gondolata is fokozta...
... olyannyira, hogy egyesek nem átalltak akár három ecsettel is nekiesni egy-egy képrészletnek, biztos, ami biztos.
Mások persze, fittyet hányva gyomruk korgására, aprólékos gonddal tervezték meg a rájuk osztott üres négyzeteket...
... míg végül az elkészült szekreterek egymás mellé kerülhettek a rögtönzött tárlaton. Az így összeállt alkotások számos, igazán jól eltalált, továbbgondolásra érdemes részletet rejtettek...
A közös festés jól megérdemelt jutalma a várva várt, kései ebéd volt. Gulyásleves házi kenyérrel, desszertként pedig az elmaradhatatlan fánk csábította a munkában megéhezett társaságot, fenséges narancslekvárral.
A kávé után, a kissé még elpilledt társaság összeült egy mosolygós fotó erejéig: jó lenne máskor is egy ilyen együtt-alkotó, vidám szombat délelőtt...
Egy kis magyarázat a festmény-szekreterhez:
Ehhez a játékhoz annyi hosszú papírcsíkot hajtottunk négyrét, ahányan voltunk. A saját csíkjának felső negyedébe festett mindenki valamit, aminek a színei kissé átlógtak a következő negyedbe. A megfestett képet behajtva, úgy, hogy ne lássa az, aki folytatni fogja, adtuk tovább a csíkokat egymásnak. Tovább festettük aztán az átnyúló részlet alapján a második negyedet is, behajtottuk, tovább adtuk... két szobában dolgozott a társaság, így valóban meglepetés volt, hogy az általunk festett képrészlet éppen mihez fog csatlakozni. Végül a kész műveket ünnepélyesen kibontva láttuk meg a "meglepetés-szekretereket".
Ez a játék eredetileg a "Sicc" című játékoskönyvben szerepel. Az ott leírt verzió szerint egy 7 részből álló figurát kell megrajzolni ilyen módon (egyébként festés előtt ezt a variációt is kipróbáltuk - voltak is nagy nevetések a kibontás után). De akár verset is írhatunk szekreter-szerűen, a variációknak csupán a képzeletünk szabhat határokat.
