Festőklubunk egyik régi tagja, a szelíd-mosolyú, mindig energikus Molenberg Évi, a Kárpát-medencét az Északi tenger partvidékére cserélve, hamarosan már régi-új otthonában, Hollandiában hódolhat festőszenvedélyének.
Ő az első tanítványom, aki búcsúzik a Klubtól, gondolom, mindnyájunkban nyomot hagyott. Mikor először jött hozzám, lenyűgözött vitalitásával, határozott elképzeléseivel, önálló gondolataival. Már lendületben volt, mikor idekerült, hiszen Hollandiában kezdett el festeni, azonban szerette volna az akvarell után az olajfestést is kipróbálni. Először a biztonságra törekedett,
absztrakt művek utánérzéseit festette, nagy precizitással.
Később egyre bátrabban választott feladatokat, végül pedig toszkánai emlékét is formába önthette. Munkái magukért beszélnek, búcsúzóul inkább arról szeretnék írni, hogy milyen fantasztikus hatással volt Évi a társaságunkra. Mindenkit biztatott, inspirált, véleményét kedvesen, vidáman fejtette ki, sokat tanultunk tőle emberileg is.
Kedves soraival, és legfrissebb alkotásaival hosszú időre köszön most el tőlünk.
Színek az emlékek, vitorla a vászon...
Eljött az utolsó ecsetvonás ideje, költözünk vissza Hollandiába. Ilyesmi mindig vegyes érzelmekkel jár....
Felidéződnek az első bátortalan próbálkozások, majd hogy Klári lelkes tanítása, biztatása nyomán hogyan fejlődtem, hogyan kísérleteztem egyre merészebben. Még Nathalie lányom is bekapcsolódott időnként a klub munkájába.
Nagyon szép két évet és barátságokat is köszönhetek a festőklubnak, hiányozni fogtok!
Másfelől viszont a költözésre készülve már izgatnak az új kihívások, tele vagyok további tervekkel. Levelező tag maradok, időnként hírt adok magamról majd, küldöm a felvételeket a legfrissebb alkotásokról.
Évi
Vaszary tanulmány
Matisse tanulmány
Toszkána
Évi az elmúlt évek során az "élesztő " szerepét töltötte be közöttünk. Szeretném, ha ezt távolból is folytatná, hiszen a blogot is éltetni kell ezután is. Várjuk fotóidat, leveleidet, észrevételeidet az itthoni eseményekkel kapcsolatban, no és persze a kinti életetekről szóló tudósításaitokat, hogy ne szakadjunk el egymástól!
Búcsúzóul Évi lánya, Nathalie is megörvendeztetett bennünket legújabb alkotásaival. Nathalie, Te is írhatsz nekünk, hiszen így gyakorolhatnád a magyart is.
Éjjeli bagoly
Zöld mezőben sétál egy madár...
Nyuszik
A kölcsönös szeretet nem törődik az országhatárokkal, ezután is össze fog minket kötni. Búcsúölelésem nem végleges, hiszen ha ismét erre jártok, egészen biztosan visszataláltok a klubba. Akkor majd újra nagyokat beszélgetünk, miközben a frissen főtt kávé mellett együtt böngésszük át a régi albumokat, új álmok és inspirációk után kutatva.
Hiányozni fogsz Évi, feltétlen visszavárunk!
Szeretettel ölel: Klári
